Ez volt vajon az utolsó nyarad, ami megint nem úgy sikerült?

Milyen volt a nyarad? – erre a kérdésre sokféle választ lehet adni. Vajon milyen válasz érkezik attól, akinek – mondjuk úgy – gondjai vannak az alkohollal vagy bármilyen más szerrel? Az általánosítás szándéka nélkül annyit kijelenthetek, hogy ahol a szer irányít, ott a nyár, az ősz, a tél és a tavasz nem nagyon különböznek egymástól. A szer ugyanis nem ismeri az évszakokat. Másképpen fogalmazva: a szer megszünteti az időt.

Merthogy idő ott van, ahol a dolgoknak van egyfajta kerete és ritmusa. Ahol a tervek nemcsak születnek, hanem végre is hajtják őket. És ahol emellett van helye a spontaneitásnak is, hiszen az egyén fizikailag és szellemileg is készen áll a hirtelen jött ötletre, felvetésre vagy programra.

Ahol szerhasználati zavar van, ott ismétlés van. Visszaemlékezve aktív szerhasználó időszakomra, ma már rálátok arra, hogy helyzetről helyzetre mennyi ismétlődés volt abban. Voltak kifejezetten olyan „kapcsolódásaim” emberekkel, amelyekről persze azt gondoltam, hogy barátságok, jó ismerősségek, pedig valójában azért kellettünk egymásnak, hogy igyunk. Azaz nem beszélgetéshez ittunk, hanem iváshoz beszélgettünk. Azért beszélgettünk, hogy ihassunk. Ha jól belegondolok, általában gyakran ugyanarról is dumáltunk. Ugyanazokat a sztorikat beszéltük át, ugyanazokon a dolgokon puffogtunk, ugyanazokat a sértettségeinket adtuk el egymásnak, és ugyanazokat az igazságainkat bizonygattuk egymásnak. És – ha kellett – másnap ugyanúgy nyugtattuk egymást, hogy „nem is ittunk sokat, bírjuk mi ezt”. Közben pedig az est jelentős része nem volt meg emlékeinkben.

Józanodnál? Többet akarsz tudni? Ügyfélszolgálatunk segít, ingyenes és gyors!

Nyarak tudnak elmúlni úgy, hogy abban nagyon sok lehetőség benne ragad. Adva volt a pihenés lehetősége, de azt gyakran a másnaposság árnyékolta be. Megint nem sikerült frissen kelni és aktív napot élni. Itt volt a nyár, hogy több idő legyen a mozgásra, de a szerhasználat következményei (bűntudat, szégyen, fáradtság, csalódottság, düh) elérték azt, hogy megint jöttek a kifogások, hogy majd miért máskor. Itt volt közel 2 hónap, hogy a párkapcsolaton vagy a házasságon belüli problémákkal foglalkozzon, és ismét azt választotta, amiből többek között a gondok fakadnak. Itt van lassan az ősz, és a kérdésre, hogy milyen volt a nyár, a válasz az, hogy „elment, nem volt rossz”.

A változtatás valójában nem évszakfüggő, a nyár azonban kifejezetten jó időszak arra, hogy lássuk, hogy mennyi mindenről le lehet maradni, ha a kontroll nem nálunk van – hanem a szernél. Érdemes ezért így augusztus végén megállni, és visszatekinteni az idei nyárra. Mi volt abban a korábbihoz képest más; mennyi terv került a szer miatt felülírásra; volt-e különbség a tavasz és a nyár között a szerfogyasztás tekintetében, vagy mindkét időszakban (így vagy úgy, de) a szer mindig jelen van?

Egy nyárnak nem azt kell adnia, ami a reklámokban vagy a hirdetésekben van, hanem azt, amire egy embernek szüksége van. És ha ezek megélése tolódik úgy (pl. „ősszel erre még lesz idő”, vagy „idén úgysem fért volna be”), hogy nagyon is tervben voltak, akkor érdemes ezen elgondolkodni. Azért maradtak-e csak tervek, mert van úgy, hogy másként alakulnak az irányok, vagy azért, mert a szerhasználat és annak következményei felülírták a tervezettet? Őszinteség és bátorság kell ennek megválaszolásához, de az ember többet érdemel annál, minthogy az életének irányítása ne nála legyen.

Egy szerrel szoros viszonyban lévő ember esetében a „jó volt ez így is” válasza a szerhasználati zavar erősödésének válasza, azaz lemondás a változtatásról, és a félelemben élés meghosszabbítása. Merthogy a szerhasználati zavar összekapcsolódik a félelemmel. Az érintett fél attól, hogy bármely szakaszában is van az évnek, és tervez el valamit, az nem a tervek szerint fog alakulni. És amikor a tervek fiókban maradnak, akkor az asztalra kerül az ezzel járó szégyen, bűntudat, csalódottság és tehetetlenség érzése. Ezeket mind a szerhasználat hozza be, és a félelemmel együtt már akkor útjukra indulnak, amikor még az első sör, spangli, tabletta akár le sem ment.

És ez sem egyszeri, hanem visszatérő jelenség. Azaz ez is ismétlődik. Egészen addig, amíg meg nem érkezik a bátorság. Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy nem félek, hanem hogy félek, de akkor is tovább megyek a segítségkérés útján (erről részletesebben). Korábbi aktív függőként és konzultánsként is megerősíthetem, hogy a segítségkérésben semmi olyan negatív nincs, mint amire elsőre gondol az ember. Amíg valaki nem kér segítséget, addig a szégyen, a bűntudat és a félelem erősödik. A segítségkéréssel viszont eszközöket kap ezek enyhítésére, ezek uralására, és mindezt egy ítélkezésmentes térben kapja. Nem fogják megszégyeníti, mert problémája van, nem fognak ítélkezni felette, mert nem tudja még irányítani az életét, és nem fognak összesúgni a háta mögött, mert korábban úgy viselkedett, ahogyan nem szeretett volna.

Amit kap az az elfogadás és a segítség.

Új nyarakat akar-e magának (és környezetének), vagy az ismétlés nyarait és évszakait éli tovább?

Legyen az előbbi, mert utóbbiról már mindent tud!

A szerző addiktológiai konzultáns. Ha további tartalmakra, tanácsokra vagy segítségre lenne szüksége, úgy a szerző Facebook-oldalán megtalálja azokat.