Komlói Bányásztalálkozó a Márka Csille mellett
A XVI. Komlói Bányásztalálkozót 2026. május 30-án tartották, de az év legnagyobb eseménye, a hagyományos Komlói Bányásznapok és az Országos Bányásznap még hátravan.
A volt bányász településeken a hagyományos emlékezés a bányászokra, a bányászatra, szeptember első vasárnapja (Bányásznap), és december 4. (Borbála nap), hisz Szent Borbála a bányászok védőszentje. Ilyenkor a bányász emlékhelyeknél, szobroknál koszorúzási ünneppel emlékeznek az elhunyt bányászokra, egy megszűnt és veszélyes munkakultúrára, a bányászatra.
Komlón, 2009-ben Radics Kálmán nyugdíjas bányász, Kőszegi Ernő a Bányász-szakszervezet helyi elnöke és Jégl Zoltán, a Tisztelet Komlónak Egyesület elnöke kezdeményezte egy Bányász Találkozó megszervezését, ahol a környező településeken élő nyugdíjas bányászok családias hangulatban, egy főzőverseny keretében emlékeztek az együtt töltött évekre. Kezdetben a Sikondai Pihenőpark adott otthont a találkozónak. A következő évben már meghívták a Dunaújvárosi kohászok és a Mecseki Erdészek képviselőit is. Ez pedig egy csaknem 300 évvel ezelőtti eseményre vezethető vissza, amikor is Magyarország állami bevételeinek 30%-a bányászatból és a kohászatból származott. Ennek pedig Selmecbánya volt a központja, ahol 1735-ben kezdődött meg a bánya-, a kohász és a faipari mérnöki (később erdőmérnöki) képzés. A három szakma képviselői szoros, baráti kapcsolatot alakítottak ki. Trianon után Sopronba került a faipari képzés, míg a bánya-és kohászmérnök képzés Miskolcra.
A május végén megrendezett Bányásztalálkozók aztán a város központjában levő Béke Sziget Kerthelyiségbe kerültek. Így volt ez május 30-án is, amikor is az Altárói emlékhelyen egy rövid megemlékezéssel és koszorúzással vette kezdetét az idei Bányásztalálkozó. Nem hiszem, hogy bárki számára is sértő lenne, ha Nyugdíjas Bányász Találkozónak hívnánk az emlékező összejövetelt, ünnepséget, hisz 26 éve zárt be Komlón az utolsó termelő bányaüzem, Zobák Akna. És bizony a Bányász-egyenruhában megjelentek döntő többségén ez természetesen meg is látszott. A koszorúzási ünnepség jó hangulatban telt, ahol többek közt beszédet mondott a térség újonnan megválasztott országgyűlési képviselője Dr. Kovács Áron közgazdász. A képviselő „szűz-beszéde” (ez volt az első nyilvános szereplése) jól sikeredett. Beszélt a Mecseki Szénbányászat jelentőségéről, a bányászok megbecsüléséről, a város fejlődésének lehetőségeiről, amelyhez partnerséget, támogatást ígért.
Ezt követően átvonultunk a Béke Hotel kerthelyiségébe, ahol kezdetét vette egy vidám hangulatú főzőverseny. Közben egy pécsi mazsorett csoport, a Vasasi Nyugdíjas Bányász- Szív Dalos Kör és Ambach Attila a Bányász fúvószenekar volt vezetője szórakoztatott bennünket. Ahogy Vas Dénes nyugdíjas bányamérnök barátom mondta az ilyen baráti, családias összejövetelek felidézik a régi szocialista brigádok által szervezett majálisok hangulatát. A szokásos tombola-sorsolás után került sor a Márka- Csille előtti gyertyagyújtásra.
Mi is ez a Márka Csille?
Amikor a bányászok elindultak a földalatti munkára mindenkinek magához kellett vennie az un. márkaszámot. Ez egy hőálló alumínium lemez, amire a dolgozó azonosító száma volt rávésve. Ugyanez a szám volt felírva a fejlámpájára és a szekrényére is. Mindenkinek három más-más alakú márkája volt, amire ugyanaz a szám volt írva. A reggeles műszakban a négyzet, délután a kör, az éjszakai szakban pedig a háromszög alakú márkát kellett magukkal vinni. Ez az azonosítás nem csak az egyforma nevűek (pl. Kiss János, Szabó József) beazonosítását segítette, hanem sajnos a rendszeresen előforduló bánya-tűzben, robbanásban, omlásban megsérült vagy elhunyt bányászok személyazonosságának a megállapítását is szolgálta. Amikor a bányászok felszínre értek, a márkát a fejlámpával (ami azonnal a töltőre került) együtt le kellett adni. Így még véletlenül sem fordulhatott elő, hogy valakit „lent felejtettek” volna a bányában. Márkája a főnököknek is volt, hisz a bányavezetők rendszeresen leszálltak a bányába, és a márkát nekik is vinni kellett, illetve le kellett adni! Amikor megszűnt a bánya néhányan magukkal vitték a márkaszámukat, egyébként nem lehetett hazavinni.
Ha kérdése van a bányászattal kapcsolatban, a Hóvége ügyfélszolgálata ingyenesen válaszol.
2012-ben Kispál László (többszörös magyar bajnok, és válogatott 1500-as futó, a Béke Hotel tulajdonosa), aki maga is éveket dolgozott a bányában, szerzett egy szénszállító csillét, amit teleraktak fekete szénnel, és kitették a hotel teraszára. Előtte tettek bele egy vastag „kaparó-láncot”, aminek egy jó nagy darabja az oldalán lelógott, és néhány volt kollégájával megcsináltatták a valamikori márka-számukat kör alakú formában, rávésették a nevüket, és egy lakattal rátették a lelógó kaparóláncra. Ekkor meghirdette, hogy bárki felrakhatja erre a csillére a márkáját, névvel ellátva, illetve lehetőség van arra is, hogy a család, elhunyt hozzátartozójának a márkáját (ebben az esetben egy kereszttel ellátva) tegye fel a csillére. Ezután pedig csak úgy hívta, hogy ez a „Márka Csille”. Ma már az egész város így hívja, és a népszerűségére mi sem jellemzőbb, hogy csaknem 2000 márka díszíti a csillét.
A gyertyagyújtással együtt meghallgathattuk Ambach Attila barátunk elmaradhatatlan trombita előadásában az In Silenziot. Remélem jövőre ugyanitt találkozunk mindenkivel!
